Medvetánc – S. Tóth János publicisztikája

2021.05.02.
Comments off
2 Views


Hirdetés

A medve nem játék! A székelyek aranyigazsággá nemesedő túlélési útmutatóját érdemes akkor is szem előtt tartani, ha éppenséggel jegesmedvékről beszélünk. Mondjuk, miskolciakról, akik 2015 óta diósgyőriek is. S nem mellesleg harmadik éve a magyar jégkorong előretolt helyőrségeként szolgálnak a Nemzetközi Jégkorongszövetség (IIHF) aktuális világranglistáján kilencedik Szlovákia nemzeti bajnokságában. A 2020–2021-es idénnyel együtt azonban véget ért (szakmai) kalandozásuk első felvonása. Három szlovákiai esztendejük még nem veretes történelem, de kétségkívül új fejezet a sportág honi históriájában.

A miskolci jégkorong kapcsolata persze nem ennyire új keletű a (cseh)szlovák hokival; a kezdetektől, azaz több mint négy évtizede él. Eleinte jelentős játékosimportban öltött testet, az ottani harmad- és negyedosztályból érkezők szerepe elperelhetetlen a borsodi jégkorongélet beindításában. A sportszakmai kapcsolatokra azóta személyes barátságok erősítenek rá. A szlovák Extraliga egyik zászlóshajója, a HK Kosice elnöke, Lang Gyula (nem mellesleg a U. S. Steel acélmű kereskedelmi vezérigazgató-helyettese) például remek viszonyt ápol a DVTK Jegesmedvék elnökével, Egri Istvánnal. Baráti együttműködésük jelképesnek is tekinthető: a V4-ek kooperációjában is egyre erősödik a Miskolc–Kassa tengely jelentősége. S a politikai, gazdasági szálak mellett felértékelődnek a határon átnyúló sportkapcsolatok is, köztük például a DVTK sportklub felvidéki szerepvállalásával.

Korábban a Jegesmedvék is kacsingatott nyugatra, sőt tett is egy tánclépést az osztrák bázisú liga felé. Az EBEL képviselői ellátogattak Miskolcra, s bár elismeréssel nyilatkoztak a látottakról, az osztrák klubok – kelet felé – nem láttak tovább Budapestnél. Hiába az autópálya, a borsodi megyeszékhelyig megteendő plusz kétszáz kilométert már sokallták. Ez végképp felerősítette azt az álláspontot (s a miskolci hokiban évtizedek óta megkerülhetetlen szaktekintély, Egri István is e véleményen van), hogy a Jegesmedvék útja északra vezet. Nagy kérdés volt azonban, hogy odaát mutatkozik-e fogadókészség egy nyilvánvalóan szerényebb hokikultúrából érkező csapatra (főképp, hogy mindjárt két gárdáról volt szó, hiszen a Miskolccal együtt a MAC Újbuda is bejelentkezett). Szerencsés volt akkoriban a csillagok állása: a magyar csatlakozási igényt be lehetett illeszteni a szlovák hoki fejlesztési stratégiájába. Az Extraligát abban az időben szervező Pro-hockey első embere, Richard Lintner személyében NHL-t és KHL-t megjáró, világbajnok hokisból lett sportvezető mozgatta a szálakat, aki jól tudta, – A-csoport ide vagy oda – a szlovák jégkorong megérett a reformokra. Egy öt és fél milliós piac túlságosan szűk ahhoz, hogy a versenyképességet hosszabb távon fenn lehessen tartani, kell a regionális együttműködés.

A miskolciak befogadására ráerősített, hogy előtte prímán szerepeltek a Visegrád-kupa első kiírásában. A kétfelvonásos döntőt 2018 januárjában a HK Nitrával vívták. Mivel mindkét meccs 4–2-es hazai sikerrel zárult, a finálé szétlövéssel, s annak is csak a nyolcadik körében dőlt el a szlovák fél javára. További jó pontot jelentett, hogy nyolcszáz lelkes miskolci drukker kísérte el a csapatot Nyitrára. A csatlakozási csatákat persze határon innen is meg kellett vívni. Ahogy annak idején az Alba Volán „kiengedése” az EBEL-be vihart kavart, a Jegesmedvék (és a MAC) távozása is felkorbácsolta a kedélyeket. Az egyik fő ellenérvként az hangzott el, hogy a közös magyar-romániai bajnokságot drasztikusan leértékeli, ha kilép onnan a két elitklub. Erre kontrázott rá a másik oldal azzal, hogy a magyar hoki előrelépésére, a válogatott nemzetközi pozíciójának javítására csakis akkor lehet esély, ha a legtehetségesebb játékosokat sikerül nívós európai (esetleg tengerentúli) ligákba kiközvetíteni, ami a saját bajnokságból elég reménytelen. Amúgy a játékosexport a szlovák hoki fő profilja is, a legutóbbi, 2019-es vb-keretükben fél tucat NHL-légiós kapott helyet. Szomszédaink úgy lettek világbajnokok 2002-ben, hogy Csehszlovákia kettéválása után az IIHF lepöccintette őket a C-csoportba, s a harmadik vonalból kellett visszaküzdeniük magukat az elitbe. Ezt két év alatt megtették, s azóta is stabil szereplői a vb-nek, sőt nem hiányoztak a téli olimpiákról sem. A 2022-es pekingi játékok kvalifikációjának a magyar válogatott is nekifut, de a lett, francia, olasz trió megelőzésére alighanem a csoda is visszafogott jelző lenne. Ami tény: az IIHF-rangsor 21. helyezettjeként a közvetlen elittől tisztes távolságra vagyunk.

A Jegesmedvék „átigazolásának” anyagi hátterét a felek bizalmasan kezelik. A szlovák lapok ugyan megszellőztették, hogy 2018-ban a DVTK és a MAC fél-félmillió eurót fizetett beugróként, de az információt illetékes helyről nem kommentálták. Összehasonlítási alapot így az a zuhanyhíradós infó jelent, mely szerint a Jegesmedvék extraligás költségvetését a duplájára kellene felpumpálni, ha az osztrák bajnokságban kívánna versenyezni. A légiósokra sem szórták a pénzt, állítólag a magyar-romániai Erste Ligában is vannak bőkezűbben fizetett külföldiek… A DVTK a szlovák élvonalból azért nem lóg ki, mert az Extraligában jelentős a szórás az elitklubok (mint például a Slovan, a Kosice vagy éppen a Nitra) és a kistelepülések (Gyetva, Liptószentmiklós) csapatainak büdzséje között. A Miskolcé a mezőny második feléhez tartozhat.

Noha a szlovákiai szabályok nem korlátozzák a bevethető külföldiek számát, a Jegesmedvék vezérkara önkéntes moratóriumot hirdetett. Azt vállalta, hogy idényenként legfeljebb hét légióst foglalkoztat egyszerre, ám ezt a kontingenst sem töltötte fel. Átlagban négy vendégmunkást alkalmaztak egy időben, ezzel is a magyar játékosok szerepét erősítve. Összehasonlításképp: legutóbb a kerettagok közül huszonnyolcan voltak magyarok (s közülük tízen saját nevelésűek), nekik jutott a meccseken a jégidő nagyjából hetven százaléka. „Csak így tarthatunk tükröt magunk elé, s szembesülhetünk azzal, mit érünk a világban” – ez a szakmai elv mozgatta a miskolciakat az utóbbi három idényben.

Az elsőbe a Visegrád-kupa lendületével, felnőtt válogatottakból álló magyar maggal és minőségi légiósokkal a fedélzeten léptek be. A szakmai munkát Glen Hanlon személyében egy játékosként és trénerként is NHL-tapasztalatokkal felvértezett kanadai tréner irányította. A 13 csapatos mezőnyben a Jegesmedvék úgy lett nyolcadik az alapszakaszban, hogy 21 pontot vert a MAC Újbudára, s maga mögé utasította a HC Detvát, az MHk Liptovsky Mikulást, az MsHK Zilinát és a szlovák U20-as válogatottat is. A playoff kvalifikációs körében viszont épp a MAC söpörte ki 3–0-s összesítéssel. Só a sebbe: épp Majoross Gergellyel a kispadon, aki korábban története legnagyobb sikeréhez, triplázáshoz (magyar bajnoki cím, Mol Liga-elsőség, Magyar Kupa-arany) segítette a Jegesmedvéket… A következő idény még biztatóbban indult, s addigra a szurkolók is megbarátkoztak azzal, hogy az idehaza sikert sikerre halmozó kedvenceiknek egy új közegben kell megméretniük magukat, ahol kevesebb a győzelem, de minőségibb a hoki. Kassára hétszázan kísérték el a csapatot!

A koronavírus-járvány azonban szétrobbantott mindent. A szlovák szövetség végeredmény kihirdetése nélkül lefújta a sorozatot, így a DVTK nyolcadik helye is jelképes. A legutóbbi, 2020–2021-es bajnokság pedig a pandémia közepette elsősorban a túlélésről szólt az Extraligában (is), nemzetiségtől függetlenül. Mivel a szlovák klubok bevételének 23-30 százaléka jegyeladásokból származik, a zárt kapus rendezések megrengették az amúgy sem betonbiztos költségvetésüket. A Jegesmedvéket is nehéz helyzetbe hozta, hogy a hétszáz bérletes mindösszesen hat meccsen szurkolhatott a lelátóról, majd jött az általános zárás. Noha a vezetőség igyekezett tűzben tartani a csapatot, és a playoffba kerülés reményében menet közben edzőt is váltott (a 2020 júliusában kinevezett Dave Allison helyett január végétől Tokaji Viktor irányított), a 11. helyről nem sikerült feljebb lépni, és a Magyar Kupában is csak negyedik hely jutott. Egri István utóbb tömören az „értékelhetetlen” minősítést adta az idénynek, ám hozzátette: már az is siker, hogy valamennyi meccset lejátszhatták.

Az elnök persze így sem lehetett elégedett a szerepléssel. Tévényilatkozatában azt is elmondta, szerinte a magyar felnőtt válogatottak tudása nem éri el a szlovákiai ligaátlagét, noha az ő legjobbjaik nem is otthon, hanem az európai topsorozatokban és az NHL-ben játszanak. Nemzedékváltásról és a tehetségek átgondolt, minőségi versenyeztetéséről is beszélt. S nem a levegőbe: Miskolcon történelmet írtak azzal, hogy az U21-es bajnokságot a Jegesmedvék nyerte meg, ez ugyanis a klub első utánpótlásaranya! Innen akár egy sornyi juniornak is esélye lehetne, hogy ősztől a felnőttcsapatban hokizzon; kérdés, sikerül-e őket a klubnál tartani. Mint ahogy az is, melyik ligában versenyez 2021–2022-ben a DVTK. A szlovákokkal az együttműködés folytatására a szándék megvan, sőt azt valamennyi érintett pártolja, igaz, hivatalos döntés egyelőre nincs. Pedig izgalmas esélynek tetszik, hogy esetleg Lengyelország felé is kitárhatják az Extraliga kapuját. Földrajzi akadálya nemigen lenne, a Lotos Gdansktól eltekintve a Polska Hokej Liga valamennyi szereplője déli gárda.

Visegrádi együttműködés, nyitás Kárpátalja irányába, a határokon belül a régiós szerep erősítése, és persze minél több magyar játékos menedzselése – ez lehet a hokis jövőkép Miskolcon.

Hiába: a medve nem játék…

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!

Eredeti cikk

Comments are closed.