Egy pokoli jó sztori: a senkinek sem kellő irányítóból legendás bajnok lett

2021.04.15.
Comments off
32 Views

34 éves korábban bejelentette visszavonulását Julian Edelman, a tengerentúli profi amerikaifutball-bajnokságban (NFL) szereplő New England Patriots színeiben háromszoros Super Bowl-győztes elkapó. A megalkuvást nem tűrő, elveszett mérkőzést nem ismerő Mókus életútjával foglalkozunk mai cikkünkben.

Az volt a sorsa, hogy Brady csapattársa legyen?

Ez azért így nyilván túlzás, mégis valahol sorsszerű, hogy az 1986. május 22-én a kaliforniai Redwood Cityben született Edelman főiskolai tanulmányait San Mateóban kezdte meg, ahol későbbi New England-i csapattársa meglátta a napvilágot, és ahová az irányító még középiskolába is járt.

Ami hősünk gimis élményeit illet, a helyi Woodside-ban okították, utolsó évében pedig hibátlan (13–0) mérleggel vezette a Wildcatset – merthogy ekkor még irányítót játszott (pedig első évében még 45 kiló sem volt!), 2237 yardot és 29 TD-t passzolt, de sokoldalúsága már ekkor is látszott, hiszen 13 futott hatpontost is feljegyezhettek a neve mellé 964 futott yard társaságában.

Nem sokáig volt a San Mateó-i akadémián, első évében sulirekordot jelentő 1253 yardot és 17 TD-t futott, majd átjelentkezett a Kent State-re, ahol üzleti menedzsmentből diplomázott. Addig még három éven keresztül volt a Golden Flashes irányítója, de itt is inkább lábon volt veszélyes, utolsó évében 1370 yardot és 13 TD-t szerzett.

Csapattársának is nekiment, ha nem küzdött eléggé

Még a Kent State-ről való a sztori, miszerint az egyik elkapója alaposan feldühítette őt azzal, hogy sokadjára sem volt hajlandó jól megfutni az útvonalát. Mindig a tökéletességre törekedett, ezzel pedig sokszor nem volt népszerű társai között, de alacsony termete miatt neki mindig kettőzött erővel kellett küzdenie, hogy a fizikai korlátait legyőzze.

Édesapja, Frank edzette gyerekkorában, igen keményen, futballoztak, kosaraztak, baseballoztak, gyakran a sírásig hajszolva a fiát, aki egy ponton megelégelte, és egy életre a hitvallása lett: mindig mindenért küzdeni kell.

Amikor elkapójától nem ezt látta, annyira feldühítette, hogy odarohant hozzá, földre vitte, és ütni kezdte. Utólag maga is bevallotta, hogy túlreagálta a helyzetet, túlságosan lobbanékony volt, de igazából ez a Patriotsnál sem változott, amikor a defensive backek és az elkapók közötti külön párbajok voltak, ha balhé volt, majdnem fixre vehető volt, hogy Edelman ott van a közelében.

Elképesztő versenyszellem tombolt az alulméretezett játékosban, akin mindig mindenki keresztül nézett, ezért mindig mindenkinek külön bizonyítani akart. Az sem volt biztonságban tőle, akinek a legkevésbé kellett volna tartania. Főiskolai barátja, Brian Lainhart osztotta meg ezt a történetet anno az ESPN-nel:

Egyik nap elcsíptem egy edzésen az egyik passzát, kocogtam vele a célterület felé. Rajta volt a piros megkülönböztető mez (az irányítókra helyezik ezt edzések során, hogy jelezzék, nem lehet hozzáérni a védőknek – a szerk.), de utánam futott teljes sebességgel, és elütött, de olyan keményen, hogy megperdültem. Ő a legjobb barátom, a szobatársam, az esküvői tanúm, és kiüti a térdemet. Odamentem hozzá ordítva, hogy »rajtad van a piros mez, Julian!«, erre azt felelte: »tudhattad volna, hogy nem hagyom, hogy touchdownt szerezz«

– mondta Lainart.

Még a felmérőre sem hívták meg, a drafton is alig kelt el

A 2009-es játékosbörzét megelőző össznépi felmérőre, a combine-ra nem kapott meghívót, így – a róla készült felvételek mellett – a Kent State egyetem próbanapján mutathatta be atletikus képességeit, itt pedig sikerült is felhívnia magára a figyelmet.

A végsebessége nem volt kiemelkedő (a 4,52 másodperces 40 yardos sprintje azért persze rossznak sem számít), viszont a fürgesége (az első 10 yardos 1,52-es ideje), oldalirányú mozgékonysága (a 3,92 másodperces 20 yardos shuttle-je lekörözte a combine legjobb mutatóját, a 3,96-ost is), valamint az agilitást mérő feladaton bemutatott 6,62-es ideje is szenzációs eredmény.

Tegyük hozzá, szüksége is volt erre a remek felmérőre, hiszen az biztos volt, hogy a csupán 179 centis magasságával és 88 kilójával, valamint azért a messze nem félelmetes passzolási képességeivel nem tud majd irányítót játszani a következő szinten – ezzel saját maga is tisztában volt, ezért kezdett el különböző posztokra is készülni –, de a csapatok szeretik a sokféleképpen használható atletikus játékosokat, így számíthatott arra, hogy fog esélyt kapni a bizonyításra az NFL-ben is.

Ahogy telt az idő a 2009-es játékosbörzén, úgy tűnt egyre valószínűbbnek, hogy Edelmannek szabadügynökként kell majd elhelyezkednie a ligában, de az utolsó, hetedik körben a 232. választási lehetőséggel az őt korábban futóként és speciáliscsapat-játékosként is tesztelő New England lefoglalta a játékjogát – pedig addigra már gyakorlatilag megegyezett a Green Bay Packersszel, hogy nem draftolt újoncként oda ír alá.

Az egész draft alatt úgy voltam vele, hogy »nos, gondolom, nem tetszettem nekik, mert nem kerestek«, nem tudtam, hogyan ment. Olyan tíz csapat keresett az utolsó nap vége felé, hogy szeretnének elvinni szabadügynökként, és arra gondoltunk, hogy Green Baybe igazolok, ha végül nem választanak ki. Szóval úgy volt, hogy Green Bayben kezdem meg a pályafutásomat, úgy véltük, ez a legjobb esélyem arra, hogy egy csapatba bekerüljek

– mondta később Edelman az NFL Networknek.

Svájci bicska – többek között mindent is játszott

Azt túlzás lenne állítani, hogy Bill Belichick vezetőedző biztos lett volna leendő szerepkörében, és hogy milyen kiváló elkapó válik majd Edelmanből.

Nem tudom, hol fogsz szerepelni, de te tudsz futballozni. Találkozunk az edzőtáborban

– idézte fel Belichick szavait Edelman.

Az biztos volt, hogy a speciális csapatrészben lesz helye, úgy visszahordóként, mint az ellenfél visszahordásának megakadályozásáért felelős gunnerként, emellett pedig elkapóként, időnként pedig futóként is bevethető volt.

Újoncként 37 elkapásból 359 yardot hozott, de az ezt követő három idényben összesen csak 32 elkapásig és 355 yardig jutott, persze ebbe belejátszottak a pályafutását sajnos végigelkísérő sérülések is.

A fő okot viszont Wes Welkernek hívják, aki 2007 és 2012 között 672 elkapásból 7459 yardot szerzett – évente átlagosan 112/1243! –, a hozzá hasonló felépítésű játékos miatt pedig Edelmannek kevesebb lehetőség jutott a támadóknál, így viszont új területeken is csilloghatott!

A puntok utáni visszahordásoknál hamar a liga egyik legjobbjává vált, karrierjét remek, 11,2-es átlaggal és négy touchdownnal zárta.

Ami érdekesebb, hogy Belichick még a védelembe is berakta, a sérülések miatt játszott cornerbacket(!), de volt egy sorral feljebb linebackerként is, sőt még irányítósiettetői feladatokat is kapott, és sehol sem vallott szégyent!

A védelemben is helytállt

[embedded content]

3,5 IDÉNYRE VALÓ MECCSRŐL DŐLT KI

Edelman játékstílusának leghamarabb feltűnő szegmense az elképesztő vakmerőség, sohasem félt bevállalni a legkeményebb ütközéseket sem a pálya belső részén lévő darálóban, évekig megbízható célpontot jelentve ezzel Tom Bradynek. A rengeteg ütközésből fakadóan viszont természetesen módon időről időre előjöttek a sérülések is, amelyek megakadályozták abban, hogy még szebb számokkal zárja alapszakaszbeli karrierjét.

Rögvest első lehetséges NFL-meccsét kihagyni kényszerült bokasérülése miatt, majd a Tennessee 59–0-s kiütése során eltört a karja, ami miatt néhány találkozóról ismét lemaradt. A 2012-es idényben kézsérülés miatt kellett kiülnie három hétre, majd hálaadáskor fejsérülés miatt fejezte be idő előtt a meccset, decemberben pedig lábtörést szenvedett.

A 2014-es kiírásban az utolsó két alapszakaszmeccsen nem tudott pályára lépni, így éppen az 1000 yardos határ alatt maradt (972), 2015-ben a bal lábfejét kellett műteni, ami miatt csak a playoffra tudott visszatérni (addig kilenc meccsen 692 yardja volt), két évvel később elülső keresztszalag-szakadást szenvedett, és az egész évet kihagyni kényszerült, a felépülése során használt, nem megengedett szerek miatt pedig négymeccses eltiltással kezdte a 2018-as kiírást. Az utolsó idényében csupán hat meccs jutott neki (bár itt összehozta karrierje legtöbb yardot hozó meccsét, 179-cel zárt a Seahawks ellen), mielőtt újra meg kellett műteni a térdét, ez pedig egyben a karrierje végét is jelentette.

A 12 éves NFL-karrierje során 55 találkozót volt kénytelen kiülni a lehetséges 192 összecsapásból, ami gyakorlatilag 3,5 idény kiesést jelentett.

Az áttörés

A 2013-as idény előtt Wes Welker Peyton Manning csapatához, a Denver Broncoshoz szerződött, ezzel pedig megnyílt az esély az áprilisban egy évre „éhbérért” (765 ezer dollárért) visszaigazoló Edelman előtt – bár a többség a nagy pénzért szerződtetett Danny Amendolától várta, hogy betölti az űrt a csapatnál.

Edelman máshogy gondolta. Az addig csupán 69 elkapásig és 714 yardig jutó elkapó az új idényben 105 elkapásból 1056 yardot termelt, hamar kiérdemelve Tom Brady bizalmát, azóta pedig a liga egyik legjobbjává nőtte ki magát, aki nemcsak a pálya közepén, hanem szélén is bevethető.

Remek teljesítményével 2014 márciusában már jóval kecsegtetőbb szerződés végére kanyaríthatta a nevét (4 év, 17 millió dollár), három évvel később pedig két évre 11 millióért hosszabbított, 2019-ben pedig 15,5 millióért írt alá újabb plusz két idényre, miközben a legjobbak már éves szinten keresnek ennél is lényegesen többet.

Alapszakaszbeli karrierjét végül a keretesünkben jelzett okok miatt csupán 620 elkapással, 6822 yarddal ás 36 TD-vel zárta, és még a futásokból hozzápakolt 413 yard és 4 TD vagy a négy visszahordott TD sem jelent azért olyan minőséget, amivel a Hírességek Csarnokáról kellene beszélgetni.

Csakhogy Julian Edelman a legjobbját nem az alapszakaszokra tartogatta…

Soha fel nem adni! Három bajnoki címben is kulcsszereplő

Aki követte az NFL elmúlt két évtizedét, az tudja, hogy a Patriotsot sohasem lehetett leírni, és bár ebben természetesen óriási szerepe van a 2001 és 2019 között hatszor is bajnoki címet szerző, azóta idén már a Tampa Bayjel csúcsra érő Tom Bradynek, vétek lenne elbagatellizálni az óriási fordításokban Julian Edelman szerepét.

Ott volt például a későbbi döntős Denver elleni 2013-as ütközet, amelyen a rekordokat döntögető, 9–1-es mérleggel érkező Broncos a szünetben 24–0-ra vezetett New Englandben, de a Patriots hosszabbításban 34–31-re győzni tudott. Edelman kilenc elkapással, 110 yarddal és két TD-vel vette ki a részét a hatalmas fordításból.

A Denver Broncos elleni 0–24-ról 34–31-re fordítás

[embedded content]

Kettő héttel később emelte a tétet a Patriots, 61 másodperccel a vége előtt még 14–26-ra állt a már 19–3-ra is vezetető Cleveland Browns ellen, de jött előbb Edelman, majd Amendola TD-elkapása, és 27–26-ra nyert a házigazda. Viszont elveszítette Rob Gronkowskit…

Edelman beindul, egy perc alatt fordít a Patriots 14–26-ról

[embedded content]

Ebben az idényben még elvérzett a konferenciadöntőben a csapat, egy évvel később már bajnok lett! Ehhez két nagy fordítás is kellett, közte a Baltimore elleni 0–14-ről és 14–28-ról visszahozott ütközettel, amelynek alkalmával Edelman profi karrierje során először engedhetett el passzkísérletet, amiből 51 yardos TD-t szerzett Amendola.

Első NFL-passzkísérletéből 51 yardos touchdown lett a Ravens elleni fordításkor

[embedded content]

A finálé sem alakult simán a hazafiak számára, hiszen hiába vezettek 7–0-ra és 14–7-re is a liga legjobb védelmével bíró Seattle Seahawksszal szemben, a negyedik negyed derekán 14–24-et mutatott az eredményjelző. Edelman egy kulcsfontosságú elkapással segítette tovább a 3. és 14-re kényszerülő csapatát, majd a győztes TD-t is megszerezte – igaz, Malcolm Butler interceptionje is kellett a sikerhez. Edelman 26 elkapással és 281 yarddal zárta az idény rájátszását, mindkettővel vezette a ligát.

Kulcselkapás 3. és 14-re és a győztes TD a Seahawks elleni fináléban – 14–24-ről 28–24!

[embedded content]

„Pokoli jó sztori lesz!”

Gyerekkönyvet publikált

A maga is apa Edelman Flying High (Magasan repülni) című könyve egy Jules (ez az ő beceneve) nevű mókusról szól, aki megtanulta leküzdeni a fizikai korlátait kemény munkával és egy Tom nevű kecskével. Az amerikai szójátékokat kevésbé ismerőknek a „goat” a kecske szó jelentése, emellett a Greatest Of All Time, vagyis minden idők legjobbja rövidítéseként is szokták használni, és elég sűrűn hallani ezt a jelzőt a liga történetének egyetlen hétszeres Super Bowl-győztes játékosa, Tom Brady kapcsán, így nagyjából azért kitalálható, mi ihlette a sztorit. A könyv második része a Super Bowlon a Falcons elleni, minden idők legnagyobb döntőbeli fordításán alapul.

Aki azt hitte, hogy a Super Bowlok történetének addig holtversenyben legnagyobb fordítása valami, annak két évvel később tátva maradt a szája. A Falcons mindenkit elsöpörve masírozott a döntőig, és a finálé szünetében 21–3-ra, a harmadik negyed hajrájában pedig már 28–3-ra vezetett. Hogy aztán a New England legyen a bajnok! Edelman „csupán” öt elkapással és 87 yarddal járult hozzá papíron a fordításhoz, de ennél sokkal nagyobb volt a szerepe.

A meccs után kikerült felvételek tökéletesen bemutatják azt az attitűdöt, amivel sokadszor is elért a csúcsra. Feladni? Soha!

Pokoli jó sztori lesz, srácok

– mondogatta 21–3-as és 28–3-as hátrányban is a csapattársaknak.

Merthogy ő végig hitt benne, hogy innen is van fordítás, és a társakat sem hagyta egy pillanatra sem, hogy fel merészeljék adni a döntőt.

És ahogy ő mondta, pokolian jó sztori lett, hiszen a korábbi 10 pontos, holtversenyes rekorder fordítást 25-ösre cserélte a csapat, hosszabbításban 34–28-ra megverve a végére teljesen összetörő Atlantát. Ja, és volt az a lehetetlen elkapása, is…

Edelman lehetetlen elkapása a hajrában

[embedded content]

Pokoli jó sztori lesz!

[embedded content]

A sérülés és az eltiltás után MVP lett

Az Eagles elleni finálét nélküle egy évvel később elveszítette a Patriots, rá egy újabb esztendőre viszont ismét felért a csúcsra a 21. század NFL-dinasztiája. Az idényt négymeccses eltiltással kezdő Edelman a Chargers (7 elkapás, 151 yard) és a Chiefs (7/96) ellen is tarthatatlan volt a rájátszásban, így érkeztünk el az újabb döntőhöz. Itt már nem volt szükség óriási fordításra, minden idők legpontszegényebb Super Bowljában a New England 13–3-ra nyert, főleg védelme remeklésének köszönhetően. Hja, meg ott volt Edelman, aki 10 elkapásból 141 yardot termelt, egymaga több mint a felét hozta csapata passzolt yardjainak, és volt még egy nyolcyardos futása is. Az 53. Super Bowl legértékesebb játékosának pedig ezzel őt választották meg.

A Rams elleni Super Bowlon „csak” a mezőny legjobbja volt

[embedded content]

Ami pedig a rájátszásokbeli mutatóit illeti, a 118 elkapásánál és 1442 elkapott yardjánál többet csupán a liga történetének legjobbja, Jerry Rice (151/2245) tudott felmutatni.

Ahogyan Brady is írta a játszótárs visszavonulására: Edelman akkor csillogott legjobban, amikor a legfontosabb volt, a rájátszásban és a bajnoki döntőkben.

(Borítókép: Julian Edelman a Lombardi-trófeával 2019. február 3-án. Fotó: Al Bello / Getty Images)

 

Eredeti cikk

Comments are closed.