Nem tucatlégiósok – Thury Gábor jegyzete

2021.03.29.
Comments off
6 Views


Hirdetés

Jó lenne most azt írni, hogy a 2020-as esztendő kétségkívül legjobb labdarúgója, Robert Lewandowski, mondjuk, a Fradiból utazott a lengyel válogatott márciusi vb-selejtezői előtti összetartására, a valóság ellenben az, hogy a kiváló csatár a Bayern Münchennél jelentkezik a Bundesliga folytatására, s nem a Népligetben veszi fel a munkát…

Ettől függetlenül érdemes végigpásztázni, kik azok a labdarúgók, akik az NB I-ben rúgják a labdát, s hazájuk válogatottja számít rájuk. A vb-selejtező márciusi második játéknapján huszonketten voltak. Hogy sok-e vagy kevés, nézőpont kérdése, ugyanakkor segít abban, hogy – nem anyagi szempontból – „beárazzuk” az első osztályú magyar bajnokságot. Nem mellékes tény az sem, hogy a Marco Rossi irányította válogatott a San Marino elleni 3–0-s győzelem és a törökök ellen 2020. november 18-án elért 2–0-s siker során kilenc-kilenc NB I-es játékost szerepeltetett – ismerve Törökország játékerejét, utóbbi mindenképpen figyelemre méltó.

A teljesség igénye nélkül: Grúzia válogatottjában az FTC-ben játszó Lasa Dvali, a Mol Fehérvár csatára, Budu Zivzivadze, továbbá az újpesti Giorgi Beridze lépett pályára Spanyolország ellen (1–2), az FTC csatára, Myrto Uzuni, illetve a Diósgyőr védője, Hysen Memolla Albániát erősítette az angolok ellen (0–2). Néhány példa még az ismertebb nevek közül: a ferencvárosi Tokmac Nguen a norvégok között mutatkozott be, az MTK Budapest kapusa, Milan Mijatovics a montenegrói tizenegy kapusa. A legjobb magyar csapatból, az FTC-ből Róbert Mak a szlovák, Olekszandr Zubkov az ukrán nemzeti együttes labdarúgója, de nem csupán a kontinentális selejtezőkben találunk „magyarokat” (mint a Zöld-foki-szigeteket erősítő Stopira vagy a tunéziai színekben szereplő Aissa Laidouni).

Az Első osztályú kínálat című cikkben említett 22 futballistát – s még plusz néhányat – más optikával kell szemlélnünk, mint a tucatlégiósokat. Gyakorta elhangzó vád, hogy ez utóbbiak a magyar fiatalok elől veszik el a helyet. Ez persze hellyel-közzel igaz, mert a magyar futball utánpótlása nem olyan erős, hogy az ifjoncok berúgják az öltözőajtót. Viszont így az sem derül ki, mi lenne, ha honi futballista kapná meg a lehetőséget?

Tény, ezzel a kettősséggel együtt kell mérlegre tenni a hazai élvonal színvonalát, ám az mindenképpen emeli a nívót, hogy az NB I két kezdőcsapatra való labdarúgót ad a különböző válogatottakba.

Amikor a tucatlégiósokat szidjuk, jussanak az eszünkbe ők is.

Legalább a selejtezős napokon.

A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!  

Eredeti cikk

Comments are closed.