A Rangers a poklot megjárva jutott mennybe Gerrarddal

2021.03.29.
Comments off
0 Views

Közel tíz évet kell visszaugranunk az időben, a 2011/2012-es szezonban járunk. A Rangers nagyszerűen kezdte a bajnokságot, novemberben már 10 pont volt a csapat előnye a tabella élén.

Egy érthetetlen hullámvölgy azonban elindította a lejtőn a csapatot, és a december végi Old Firm előtt már csak hárommal vezetett a Celtic előtt, amely 1–0-ra megnyerte a rangadót, és a győzelemnek köszönhetően meg is előzte az akkor Ally McCoist irányította riválist.

2012-ben aztán beütött a krach, adótartozásai miatt csődeljárást kezdeményeztek az egyesület ellen, amiért a liga 10 pontos levonással sújtotta, ez gyakorlatilag el is döntötte az aranyérem sorsát.

A klub szigorításokat tervezett, többek között 25–75 (!) százalékkal akarták csökkenteni a játékosok fizetését. 2012. június 14-én azonban a hitelezők nem fogadták el azokat a terveket, amelyekkel a Rangerst megmenthették volna, ezért felszámolási eljárás indult a csapat ellen. 

Kilátástalannak tűnt a helyzet, főleg azok után, hogy a riválisok megszavazták, hogy az egyesület a következő szezonban csak a negyedosztályban indulhasson.

Ennek hatására meghatározó futballisták igazoltak el, mint például Steven Naismith, Allan McGregor, Steven Whittaker vagy éppen Steven Davis. Némi meglepetésre azonban akadt olyan játékos is, aki az első osztályt hagyta ott a Rangers kedvéért: Ian Black az Európa-liga-induló Hearts mezét cserélte a glasgow-iakéra. 

140 év után azonban az együttes alacsonyabb ligában kezdte meg a szezont.

Rögtön egy világrekorddal, az East Strirlingshire elleni nyitómeccsen ugyanis 49 118 néző látta a kedvencek 5–1-es, kiütéses győzelmét, amely abszolút csúcs egy negyedosztályú focimeccsen. Ezt a szezonban még kétszer megdöntötte a csapat (49 913 a mostani rekord), és bár voltak váratlan botlások és pontvesztések, végül rendkívül magabiztosan nyerték meg a bajnokságot, és jutottak fel a harmadik vonalba.

Ott sem volt kérdés a dominancia: első 15 meccsét kivétel nélkül megnyerte a csapat, megalapozva ezzel az újabb bajnoki címet és az osztályváltást. Amelyet végül 2014. március 12-én biztosított be, a harmadosztályt pedig végül veretlenül abszolválta.

A következő évad viszont váratlanul nehézre, és ami a klub szempontjából fontosabb, eredménytelenre sikerült. A második vonalban ugyanis a Hibernian és a Hearts is oda-vissza legyőzte Ally McCoist együttesét, amely a Queen of the South otthonában is kapitulált, a menedzser pedig felajánlotta lemondását. Kenny McDowall vette át az irányítást, ám vele is szenvedett a csapat, csupán három mérkőzést nyert meg, így három hónap után 2015 márciusában ő is távozott. Egy volt játékos, Stuart McCall ült le a kispadra, akivel végül nagy hajrával a harmadik helyet szerezte meg a Rangers, ám a rájátszás döntőjében megsemmisítő, 6–1-es vereséget szenvedett a Motherwelltől.

Júniusban Mark Warburtont nevezték ki edzőnek, a második év pedig már nem okozott gondot a másodosztályban, simán megnyerte a bajnokságot az együttes, így négy év után visszajutott a Premiershipbe. 

A Skót Kupában ráadásul a legjobb négy között, a Celticet búcsúztatva bejutott a döntőbe, ahol viszont kikapott a Hiberniantól.

Az első osztályú visszatérés azonban nem volt zökkenőmentes, olyannyira, hogy 2017 februárjában jött a következő edzőváltás, Pedro Caixinha pedig végül harmadik helyig vezette a kék mezeseket, amely Európa-liga-selejtezős indulást ért. Ott azonban a klub történetének egyik legfájóbb pofonjába szaladtak bele: 

a hazai 1–0 után idegenben 2–0-ra kikaptak a luxemburgi Mingrows Progrés Niederkorntól, így az első fordulóban búcsúztak.

A kis csapat korábban soha nem nyert párharcot a nemzetközi kupaporondon, és mindössze egy gólt szerzett…

A hazai pontvadászatban sem sikerült javítani, és miután októberben a sereghajtó Kilmarnock is elvitt egy pontot az Ibrox Stadionból, Caixinhát kirúgták. Ideiglenese Graeme Murty lett a menedzser, akinek a szerződését végül a szezon végéig meghosszabbították. Végül ismét harmadik lett a csapat a bajnokságban, májusban azonban bejelentették, hogy a következő szezontól Steven Gerrard érkezik a kispadra.

Bár sokan féltették őt, mondván, első kihívásnak nagy falat lesz neki a Rangers, hiszen korábban még sehol nem dolgozott edzőként, a liverpooli legenda remekül kezdett: 

első 12 meccsén veretlen maradt a csapattal, és bejutott az Európa-liga csoportkörébe is.

Bár az első Old Firmjét szeptemberben idegenben még elveszítette, decemberben hazai pályán 1–0-ra legyőzte Brendan Rodgers Celticjét, amely a bajnokságban azt megelőzően 2012 márciusában sikerült. Az aranyérem azonban a riválisé lett, magabiztos, kilencpontos előnnyel nyertek a zöld-fehérek. Gerrard munkáját azonban mindenki pozitívan értékelte, remekül igazolt, és nagyszerűen építette be az új játékosokat a csapatba.

A következő szezonra a koronavírus már rányomta a bélyegét, ám az El-ben ezúttal is a főtáblára került a csapat. Otthon kikapott a Celtictől, ám decemberben 2–1-re nyert a Celtic Parkban, amire 2010 októbere óta nem volt példa. Év elején azonban hullámvölgybe került a csapat, és márciusban már 13 pontos volt Rodgersék előnye a tabellán. A hónap végén aztán a Covid miatt felfüggesztették a pontvadászatot, és május 18-án a szövetség döntésének értelmében a lejátszott meccseken szerzett átlagpontok alapján a Celticet hirdették ki bajnoknak.

Gerrard harmadik évében viszont révbe ért: 

egész szezonban magabiztos teljesítményt mutatva végül március 7-én, a Celtic Dundee elleni, gól nélküli döntetlenje után matematikailag is biztossá vált, hogy a Rangers 10 év után megnyerte a skót élvonalat.

Az Európa-ligában a nyolcaddöntőig menetelt az együttes, ahol némi meglepetésre aztán a Slavia Praha búcsúztatta.

Ezt azonban alighanem minden szurkoló megbocsájtja Gerrardnak, aki pokoli évek után juttatta ismét a mennybe a kedvenceket.

(Borítókép: Kirk O’Rourke / Glasgow Rangers)

Eredeti cikk

Comments are closed.