Pontosan így kell megsemmisíteni egy bajnokesélyes klubot

2021.03.23.
Comments off
44 Views

Az előző részben Houston NBA-csapatának, a Rocketsnek a kálváriáját mutattuk be. Most a Texanson a sor, amelynek a pályaíve jelenleg rendkívül hasonlít a kosarasokéhoz.

Minden kezdet nehéz

Frissen csatlakozó csapatként a Texans 2002-ben megkapta a drafton az első választás jogát, amellyel a klub az irányítót, David Carrt kaparintotta meg.

Szegényt olyan támadófal védte, mintha öt fotocellás ajtót építettek volna elé, 76 sacket szenvedett el az első évében, ami máig fennálló negatív rekord.

Egy évvel később kapott egy kitűnő célpontot, Andre Johnsont, aki sokat lendített az ő játékán és a csapat eredményességén is. Aztán a 2005-ös borzalmas szezon után 2006-ban ismét elsőként választhatott a drafton a csapat, amely aztán mindenkit sokkolt azzal, hogy nem a futó Reggie Bushra vagy az irányító Vince Youngra, hanem Mario Williamsre, azaz egy védőre szavazott.

Carr 2006-ban kapott egy utolsó esélyt, de nem tudott élni vele, annak ellenére sem, hogy Johnson ekkor már a liga egyik, ha nem a legjobb elkapója volt.

[embedded content]

Az irányító munkáját megköszönték, helyette Matt Schaub érkezett, aki komoly előrelépést jelentett Carrhoz képest, csakhogy a védelem továbbra sem volt NFL-szintű. Első két évében egyaránt 8–8-as mérleggel zárt a Texans (azaz végre nem negatívval), 2009-ben pedig először jött össze a 9 győzelem.

Schaub ebben az évben fantasztikusan játszott, az egész NFL-ben neki volt a legtöbb passzolt yardja (4770), meghívták a Pro Bowlra is, ahol MVP lett.

2010 jelentős visszaesést hozott neki és a csapatnak is, viszont ekkor robbant be a másodéves futó, Arian Foster, aki ebben az évben futott yardokban és touchdownokban is az élen végzett a ligában.

Két ikon és egy ellenség 

A gyengébb szereplésnek köszönhetően a csapat a 11. helyről húzhatott a később bivalyerősnek bizonyuló 2011-es drafton, és nem is lőtt mellé. Sőt, egyenesen a franchise történetének legfontosabb játékosát sikerült kiválasztani Justin James „J. J.” Watt személyében.

Wade Phillips pedig átvette a védelem irányítását, a komoly változásoknak nem is maradt el az eredménye: a Texans 2011-ben megnyerte csoportját, és története során először bejutott a playoffba, ahol még egy győzelem is összejött nekik, igaz, ott már nem Schaub, hanem T. J. Yates irányított Schaub sérülése miatt.

Egy évvel később sikerült megfejelni ezt a teljesítményt a 12–4-es alapszakaszmérleggel, Schaub az egyik mérkőzésen 527 yardot passzolt, ami holtversenyben minden idők második legmagasabb száma. 

Watt pedig már a második évében megérkezett a szupersztárok közé, 20,5 sackjének is köszönhetően elnyerte az Év védője díjat.

Az ő vezetésével a Texans védelme az NFL egyik legrosszabbjából egy év alatt az egyik legjobbjává vált.

A 2013-as újoncbörzén újabb meghatározó játékost szerzett a Houston, méghozzá napjaink egyik legjobb elkapóját, DeAndre Hopkinst. Minden készen állt a nagy meneteléshez, amiből aztán ritkán látott összeomlás lett. A csapat ugyan megnyerte az első két meccsét, de aztán sorozatban 14 vereséggel zárta az idényt.

Rick Smith általános igazgató meg sem várta a szezon végét a tisztogatással, először a csapatot 2007 óta irányító Gary Kubiakot küldte el (néhány héttel azután, hogy a tréner ministroke-ot kapott), nem sokkal később pedig Schaubnak is ajtót mutatott. A pocsék mérleg újabb 1/1-es draftcetlit ért, amit a Texans a passzsiettető Jadeveon Clowney-ra váltott be.

Kubiak helyét pedig az az ember vette át, akinek a nevét azóta mindenki átkozza, sőt, Houstonban talán már káromkodásnak is számít: Bill O’Brien.

A tréner ekkor még nem kapott teljhatalmat, viszont nagyrészt ő a felelős azért az irányítókeringőért, ami a csapatot jellemezte 2014-től 2016-ig. Először Ryan Fitzpatrick kezébe adta a labdát, de a 9–7-es, playoff nélküli idény után elköszöntek tőle. Sőt, a Texans történetének addigi legjobb támadójátékosára, Andre Johnsonra sem tartott igényt O’Brien, aki ezért a csoportrivális Indianapolishoz igazolt.

Eközben Watt az NFL történetének egyik, ha nem a legjobb egyéni védőszezonját produkálta, ismét 20 sack fölött végzett, volt 5 touchdownja is, az MVP-szavazáson pedig csak Aaron Rodgers előzte meg.

„Fitzmagic” megüresedett posztjáért Brian Hoyer és Ryan Mallett küzdött meg 2015-ben, utóbbival a mester együtt dolgozott még New Englandben 2011-ben. Az első fordulókban ide-oda cserélgette őket, ami Mallettnek nem igazán tetszett, ez pedig a viselkedésén is meglátszott, úgyhogy a csapat kirúgta. Hoyeren kívül Brandon Weeden és Yates is kapott 2, illetve 1 meccset, a csapat pedig annak ellenére, hogy ismét 9–7-tel végzett, az elit védelmének és az 1521 yardot termelő Hopkinsnak köszönhetően mégis bejutott a playoffba, hogy ott egy 30–0-s pofont kapjon a Kansas Citytől. De legalább Watt begyűjtötte a 3. „Év védője”-elismerését.

A 2016-os holtszezonban egy újabb kapitális baklövés következett, amire azóta is nehéz magyarázatot találni: négyéves, 72 millió dolláros szerződés Brock Osweilernek. A friss Super Bowl-győztes csereirányító katasztrofális teljesítményt nyújtott, egy évvel később pedig még a Texansnak kellett fizetnie azért, hogy a Cleveland Browns megszabadítsa a besült quarterbacktől.

Deshaun Watson és az elherdált csapat

A QB-káosz 2017-ben ért véget – egyelőre. A Texans a drafton húzott egy merészet, és felcserélt Deshaun Watsonért, akiről hamar bebizonyosodott, hogy óriási tehetség. Igaz, ezt O’Brien vette észre legutoljára, aki még a szezonnyitón is a limitált képességű Savage-nek szavazott bizalmat.

Watson aztán féltávnál súlyos sérülést szenvedett (akárcsak Watt, egymás után a második évben), így a playoffnak is búcsút mondhattak, ráadásul Rick Smith általános igazgató is elhagyta a csapatot személyes okok miatt. Brian Gaine vette át a helyét, de csak másfél évig volt a posztján. Watson közben felépült, és 2018-ban remekelt, igaz, többnyire az életéért kellett futnia, annyira gyenge volt a támadófal. A szezon újabb első körös playoffbúcsúval ért véget.

2019 nyarán O’Brien nem hivatalosan átvette az irányítást a csapat fölött, ugyanis Gaine-t papíron nem pótolta senki egészen 2020 januárjáig. Egy Super Bowlra pályázó csapat igazgató nélkül, ez ám az igazi komolytalanság.

O’Brien pedig körülbelül három hét alatt felforgatott mindent, és eladta a csapat jövőjét.

Először Clowney-t cserélte el spórolás céljából egy marék szotyiért Seattle-be, majd méregdrágán megszerezte a Miamitól Laremy Tunsilt. Utóbbi tranzakciót még évekig nyögni fogja a csapat, ugyanis két első és egy második körös draftjogot adott érte a főnök. A cél nemes volt, őt szánta Watson testőrének, az ár viszont horrorisztikus.

Az átlag feletti védelem (többek között Clowney távozása és Watt újabb sérülése miatt) a liga fenekére süllyedt, de Watson, Hopkins és Carlos Hyde vezetésével ismét bejutottak a playoffba, ahol a második körben már 21–0-ra is vezettek a Kansas ellen, aztán 51–31-re kikaptak. O’Brien playhívásait már addig is sok kritika érte, de amiket ezen a meccsen elkövetett, azok alapjaiban rengették meg a vélt vagy valós tekintélyét.

Majd eljött 2020. március 16., ami nemcsak a fél világ karanténjának a kezdete, hanem O’Brien őrületének tetőfoka is. Elcserélte Hopkinst Arizonába a sérülékeny, drága és öreg David Johnsonért, ráadásul még csak első körös draftcetlit sem kapott érte, ami nonszensz.

Houstonban forrtak az indulatok, a szurkolók már tényleg a vezér fejét követelték ezek után.

Ha Clowney ellenértéke egy marék szotyi volt, akkor Hopkinsé a magról lefejtett, földre dobott és még meg is taposott héj.

Hopkins helyett a jóval szerényebb képességű Brandin Cooks érkezett, majdnem ugyanolyan áron.

A felemás vagy inkább negatív előjelű offszezon után a csapat jócskán alulmúlta a várakozásokat, a 0–4-es rajt után pedig megköszönték O’Brien addigi tevékenységét (rombolását), és kirúgták. Az idény persze már nem volt menthető, bár a hálaadásnapi meccsen felcsillant a remény, ugyanis remek játékkal nyert a Texans, de másnap kivágták a harmadik számú elkapót, Kenny Stillst, ráadásul néhány nappal később a második számú receiver, Will Fuller is „kidőlt a sorból”, miután megbukott egy doppingteszten.

A Houston annak ellenére végzett 4–12-es mérleggel, hogy Deshaun Watson karrierje legjobb játékát nyújtotta, az egész NFL-ben övé volt a legtöbb passzolt yard, 33 touchdownpassz mellett csak 7 intercepion szerepelt a neve mellett, a Pro Football Focus értékelése alapján pedig ő volt a 3. legjobb irányító Aaron Rodgers és Tom Brady mögött.

A lebőgés után Watsonnál kezdett betelni a pohár. A tulajdonos megígérte neki, hogy konzultál vele, mielőtt új általános igazgatót és vezetőedzőt nevez ki, ez aztán nem történt meg, az irányító a hírekből értesült Nick Caseiro és David Culley szerződtetéséről. 

Ezek voltak az utolsó cseppek, január végén pedig napvilágot látott, hogy Watson cserét kért a csapattól.

Azóta nem történt előrelépés az ügyben, az irányítónak még egy év van hátra a szerződéséből, de kijelentette, hogy történjen bármi, ő már sosem lép pályára a Houston mezében.

Pár nappal később újabb sorscsapás érte a szurkolókat: J. J. Watt, a város talán legjobban kedvelt embere bejelentette, hogy az ő és a csapat útjai különválnak 10 év után.

Azóta pedig már alá is írt az Arizonához, ahol Hopkins csapattársa lesz, nem lepődnénk meg, ha sok Texans-drukker Glendale felé fordulna a következő években.

A Houston elvesztette legjobb elkapóját, legjobb védőit és valószínűleg azt az irányítót is, akihez fogható tehetség még nem dobált a franchise-ban. Igaz, jelen állás szerint Watsonnak is meredeken zuhan az értéke, a napokban ugyanis összesen 9 masszőrhölgy tett feljelentést ellene szexuális zaklatás miatt.

Ráadásul a csapatnak sem első, sem második körös draftjoga nincs a közelgő 2021-es újoncbörzén, azaz nemcsak a jelen, hanem a jövő is sötét. Ezen némileg segíthet Watson elcserélése, főleg úgy, hogy O’Brien már nem garázdálkodik a telefon közelében, amin keresztül tárgyalni lehet más csapatokkal. Ahhoz viszont egészen nagy szerencse kell, hogy találjanak egy hasonló kaliberű irányítót.

Amíg a védelem elit volt, addig a QB-poszt volt lyukas. Aztán jött Watson, de O’Brien szétverte körülötte a csapatot, a védelembe pedig átlag alatti játékosokat hozott drágán.

A szakvezető elméjének épségéért rengetegen aggódtak az elmúlt másfél évben, de most mindenki megnyugodhat: visszament az egyetemi ligába, méghozzá az Alabama támadókoordinátora lesz. Ott pedig Nick Saban biztosan kordában fogja tartani.
Ez persze a legkevésbé sem vigasztalja Houston népét. Megvoltak az alapkövek: a csapatot régóta szolgáló helyi ikon, a liga egyik legjobb elkapója és egy fiatal, szupertehetséges irányító, akiért mindenki irigyelhette a franchise-t.

És most mi maradt? Várhatóan egy hosszú építkezés. De legalább a rájátszásban nem kell aggódni, hogy mikor esik ki a csapat.

Eredeti cikk

Comments are closed.