Halálra ítélték, 37 évig ült ártatlanul – a bajnok segített neki

2021.02.16.
Comments off
37 Views

ÉVTIZEDEKIG ÜLT EGY BŰNÉRT, AMIT NEM KÖVETETT EL

Történetét a liga hivatalos oldala ismertette nem sokkal a finálét megelőzően, kezdve azzal, hogy az 56 éves DuBoise tavaly november 23-án, a floridai együttes meghívott vendégeként látogathatott el a Buccaneers Rams elleni mérkőzésére, amelyre a koronavírus-járvány miatti intézkedések nyomán csupán 15 730-an mehettek ki.

Robert DuBoise (k) testvérével, Harriett-tel (balra) és Susan Friedman ügyvéddel, szabadulása után

Robert DuBoise (k) testvérével, Harriett-tel (balra) és Susan Friedman ügyvéddel, szabadulása után

A 37 évig börtönben ülő DuBoise esete (lentebb részletezzük!) annyira megérintette az együttes két támadófalemberét, Ali Marpetet és Alex Cappát, hogy augusztusi szabadulása után Zoom-beszélgetést kezdeményeztek vele, amihez csatlakozott még az irányító „testőre”, a Tom Brady vakoldalát védő Donovan Smith is, aki régi barátként üdvözölte őt a találkozót megelőzően.

Ott állt, nem hiszem, hogy felismert vagy tudta volna elsőre, ki vagyok, amíg rá nem kiáltottam, hogy »Hé, Robert, mizu?«. Aztán láttad, hogy mosolyog

– idézte fel Smith a novemberi találkozást az nfl.com-nak. 

A hétfő esti rangadó nem volt kifejezetten sikeres a Buccaneers szempontjából, az idényt nagy reményekkel váró gárda épp egy hullámvölgy közepén tartott, 27–24-re kikapott, 7–4-re romlott a mérlege, majd a hétvégén a címvédő Kansas City is nyert Floridában – hogy aztán később már senki se tudja megverni a Tampa Bayt ebben a kiírásban. 

A vereség ellenére DuBoise egy pillanatig sem volt mérges, hiszen az életében ennél sokkal súlyosabb traumákkal kellett megküzdenie, miután tinédzserként egy gyilkosság miatt tévesen ítélték el, és ült 37 évet ártatlanul, gyilkosokkal összezárva, miközben évtizedekig nem foglalkoztak vele, hiába könyörgött, hogy ártatlanságára fény derüljön. 

A CSAPAT SEGÍTENI AKARTA AZ ÚJRAINDULÁSÁT

Miután a csapat játékosai megismerték a történetét, felvették vele a kapcsolatot, hogy új élete során a lehető legtöbb támogatást kaphassa.

A beszélgetés során a legsokkolóbb az volt, milyen nagyra értékeli a dolgokat. Úgy gondolom, hogy maximálisan érthető lett volna, ha teljesen pipa lenne a vele történtek miatt, és a legmeglepőbb számomra az volt, hogy ehelyett ő csak rendkívül hálás volt a szabadságáért

– mondta ezt már Ali Marpet.

A főszereplő számára már az is szívmelengető volt, hogy egy profi amerikaifutball-csapat foglalkozik vele.

Próbáltam minden kérdésükre a legjobb tudásom szerint felelni. Megérintett, mennyire törődnek velem azután, hogy elolvasták a történetemet

– így DuBoise a mintegy félórás Zoom-beszélgetésre utalva.

Amikor augusztus végén szabadon bocsátották, rabtársai üdvrivalgással búcsúztatták az elítéltet, aki ezt követően ügyvédjével, Susan Friedmannel egy drogériába látogatott, ahol azon kapta magát, hogy egy ideje már a polcokat bámulja, mert megijeszti az elképesztően sok lehetőség – hogy milyen fogkefét válasszon. Első szabad estéjét a csillagok nézésével töltötte, mert már megszokta, hogy a börtönben nem aludta végig az éjszakákat.

AZ EZERMESTER – NAGY LÖKÉS AZ ÚJRAKEZDÉSHEZ

Napjait azzal töltötte, hogy állást találjon magának. A börtönben elsajátított ezermesteri képességeit igyekezett hasznosítani, néhány héttel a szabadulását követően egy órát vezetett Tampából Haines Citybe, hogy segítsen egy nőnek, akinek gondjai akadtak a melegvíz-ellátással a lakásában. Ha már ott volt, megszerelte a többi problémás eszközt is.

Ehhez persze nem ártott a Buccaneers felajánlása sem:

25 ezer dollárral segítették, hogy meg tudja venni az autóját,

egy pickupot, amivel ezt követően bárhová elmehet, ahol a szakértelmére szükség van.

Enélkül semmit nem tudnék csinálni. Nem tudnék munkába járni, nem lennének meg a szükséges eszközeim. Most már minden megvan, és el tudok menni bárhová.

Az idényt bokatörése miatt sérültlistán befejező Cappa örül, hogy valamivel hozzá tudtak járulni, hogy DuBoise újrakezdhesse az életét. 

Nem sok mindent tudsz mondani egy srácnak, akivel ilyen rosszul bántak. Olyan keveset tehetünk érte, úgyhogy jó érzés volt legalább valamit adni, amivel sikerül elindulnia.

Ő IS SEGÍTENI AKAR AZ EMBEREKEN – ÉS INSPIRÁLJA IS ŐKET

DuBoise nem veszi magától értetődőnek a kedvességeket, és ahelyett, hogy keserűség lenne benne, amiért ennyi időt kellett a rácsok mögött töltenie, inkább próbálja kivenni a maga részét abból, hogy a világot jobb hellyé tegye.

Mindennap hajnali 4 óra körül kel, a reggeli kávé mellett megnézi a friss híreket, ételt csomagol a hajléktalanoknak – müzliszeleteket, palackozott vizet és kézzel is kinyitható konzerveket pakol össze.

Ez a fajta empátia teszi őt különlegessé. A szabadulási ügyében őt képviselő iroda korábbi jogi asszisztensét, Maxson Gallót édességgel lepte meg születésnapja alkalmából, mert emlékezett a dátumra, Friedman pedig arról mesélt, hogy őt kérdezgette, hogyan érzi magát, és neki kellett jeleznie DuBoise-nak, hogy valójában az ő érzései a fontosak ebben az időszakban.

Robert ugyanaz az ember, mint aki bebörtönözve volt. Jószívű, figyelmes, törődik a társaival. Mindig, amikor beszéltem vele és érdeklődtem, miket csinál majd másnap, azt mondta, hogy épp valamelyik szomszéd házában segít szerelni valamit, mindig segíteni akar az embereknek. Ilyen volt már akkor is.

DuBoise sohasem hagyta, hogy sanyarú helyzete megtörje, az emberek pedig a világ számos pontjáról küldtek neki bátorító leveleket, sőt még különböző eszközöket is, miután megismerték a történetét.

Manapság az országunk és a világunk a koronavírus-járvánnyal küzd, mindenki próbál a saját nehézségeivel boldogulni mindennap. Keresik az olyan történeteket, amelyek arra inspirálják őket, hogy kitartsanak. Robert élő példája a kitartásnak, miután az egyik leginkább emberpróbáló és fájdalmas esemény történt meg vele, hogy tévesen ítélték el és börtönözték be. És közel negyven éven át küzdött nap mint nap. Az embereket ez inspirálja.

Gallo szavai valóban mindennél erősebben csengenek ezekben az időkben, elég csak a nemrégiben bemutatott Oksana Masters-történetre gondolni, amely mindenkiből hasonlóan pozitív érzéseket váltott ki, és egy emberként hódolt kitartása előtt az internet. 

A JÁTÉKOSOK IZGATOTTAN VÁRTÁK A BESZÉLGETÉST, MAJD SZÓTLANNÁ VÁLTAK

Marpet néhány héttel korábban a Tampa Bay Timesban olvasott az esetről, ezt követően szervezte meg a Zoom-beszélgetést DuBoise-zal, amire november 18-án került sor, és ahogy közeledett a dátum, egyre nagyobb lett a nyüzsgés a játékosok körében. Az magától értetődőnek tűnt, hogy próbáljanak kapcsolatba lépni vele, az már keményebb diónak, hogy mégis mit kérdezzenek attól az embertől, akinek az életéből egy óriási darabot kiszakítottak. Amikor meglátták a képernyőn, az idegesség fokozódott.

Azt hittem, sok mindent mondanánk, de valójában mind kissé szótlanok lettünk. Rendkívül inspiráló volt vele beszélni, meg sem lehetett volna mondani róla, milyen rosszul bántak vele, olyan pozitív volt a kisugárzása

– emlékezett vissza Cappa.

A SZÖRNYŰ BŰNTETT – ÉS A VÁRATLAN ÍTÉLET: HALÁLBÜNTETÉS!

A többször idézett történethez 1983. augusztus 18-ig kell visszamenni az időben, amikor egy 19 éves nőt, Barbara Gramset valaki megverte, megerőszakolta, majd megölte, miután távozott a munkahelyéről, egy tampai bevásárlóközpontban lévő étteremből. Az akkor 18 éves DuBoise lett a gyanúsított, aki rendszeresen lógott a helyszín közelében lévő élelmiszerboltban, bár egy szemtanú sem azonosította arrafelé a kérdéses estén.

Grams arcán egy körkörös seb volt, ami miatt DuBoise-t és néhány másik helyi férfit a fogaik megvizsgálására köteleztek, egy törvényszéki fogorvos pedig arra a következtetésre jutott, hogy az az ő harapásnyoma az arcon.

Semmi nem kötötte őt a bűncselekményhez, csupán egy börtönbeli informátor tanúvallomása, miszerint a bírósági tárgyalására váró DuBoise beismerő nyilatkozatot tett. Ennek az informátornak később az életfogytiglani büntetését öt évre csökkentették.

A rendőrség nem találta meg a helyszínen DuBoise ujjlenyomatát, nem volt egy haj/szőrszála sem az áldozaton, ezek miatt pedig ügyvédei biztosak lehettek benne, hogy felmentik.

Ehelyett az esküdtszék két napig tartó tanácskozása után bűnösnek találta szexuális bántalmazási kísérletben és gyilkosságban.

Az esküdtszék életfogytiglani büntetést javasolt, de a közismerten szigorú bíró úgy döntött, hogy a halálbüntetés a megfelelő ítélet.

ÖT ÉVIG VÁRTA A VÉGET – A VILLAMOSSZÉKET VELE JAVÍTTATTÁK…

Aligha meglepő, hogy teljesen sokkolta az ítélet.

Nem tudtam elhinni, megdöbbentem. Ott ültem, az ügyvédek hajtogatták, hogy minden rendben, semmi miatt nem kell aggódnom, aztán meghallom az ítéletet: bűnös és halálbüntetés. Én pedig nem tudtam elhinni, olyan volt, mint egy rémálom.

A helyzet másnap reggelre sem lett jobb, amikor a börtönbe szállították, ahol a hozzá hasonlóan halálsoron lévők cellája mellett vonult el a sajátjához.

Olyanok voltak, akik csak a halált várják, mert teljesen összeroppantak.

Nem sok időbe tellett, hogy ismerős legyen számára ez az érzés, egyetlen alkalommal sírta el magát, néhány nappal a börtönbe kerülését követően.

Csak ültem ott, nap nap után. Néha csak ültem, egészen késő éjjelig. Sokat gondoltam a családomra, a körülöttem lévő emberekre, akik ugyanúgy a halálra várnak, és sokakat közülük ki is végeztek, amíg ott voltam. Úgy gondoltam, hogy ez valóban reménytelen helyzet.

Minél többet beszélt, a Bucs-játékosok egyre kevésbé tudtak hinni a fülüknek. Tudták, hogy sorozatgyilkosokkal zárták össze, DuBoise több médiumnak is írt, hogy elmondja a történetét. Voltak azonban új részletek, például hogy elektromos- és vízvezeték-szerelést tanult, de ez is hozott váratlan nehézségeket.

Arra kérték, hogy dolgozzon a villamosszék javításán. Ha csak belegondolok, nem jutok szóhoz. Arra kérnek, hogy javíts meg valamit, ami egy napon megölhet téged 

– mesélte döbbenten a beszélgetésről Donovan Smith.

Hat büntetés-végrehajtási intézményben volt, az ítéletét 1988-ban életfogytiglani fogságra változtatták.

NEM ADTA FEL, KÜZDÖTT AZ IGAZÁÉRT – FRIEDMAN PEDIG ÉRTE

A Bibliát olvasva próbált erőt meríteni, templomi csoportba járt. Aztán egyszer csak felfedezte a The Innocence Projectet (az ártatlansággal foglalkozó szervezet, amely a tévesen elítéltek ügyeivel foglalkozik). Levelet írt, elmesélte az átélt fájdalmakat, és reményeit, hogy szabad ember lehet. A levél elérte a fentebb említett Friedmant, aki 2018-ban elvállalta az ügyét.

Ami kitűnt Robert ügyében, hogy teljes egészében két téves tényezőn alapult, egy hibás igazságügyi bizonyítékon és egy börtönbeli informátoron. A Robert elleni ügy a harapásnyomra épült, amelyet a tudományos közösség mára teljesen elhiteltelenített és elutasított.

DuBoise egyből tudta, hogy Friedman az ő embere:

Amikor találkoztam Susan Friedmannel, rögtön tudtam: komolyan gondolja, hogy kitart az ügy mellett, és teljesen bíztam benne. És nem hagyott cserben. Meggyőzött arról, hogy halad az ügy, tényeket gyűjt és bizonyítja az igazságot.

Friedman a következő két évet fáradhatatlanul azzal töltötte, hogy DuBoise ügyén dolgozott. A koronavírus-járvány kitörése után Floridában nehézzé vált a rabokkal való kapcsolattartás, de telefonon folyamatosan biztatta őt. Nem segítette az ügyét, hogy a tárgyaláson bemutatott bizonyítékokat már valószínűleg megsemmisítették, ám végül sikerrel járt.

Két tény derült ki, ami miatt Robertet felmentették. Először is egy törvényszéki fogásszal megnézettük a bizonyítékokat, és kiderült, hogy az áldozat arcán lévő nyom valójában nem is harapástól származik. Úgyhogy az 1983-as ügy kiinduló alapja téves volt. Aztán bár 2008-ban megsemmisítették a bizonyítékokat, az orvos szakértőnek még mindig megvoltak a nemi erőszakkal kapcsolatos diái, amelyeket az áldozat boncolása során készítettek, ezeket pedig meg lehetett vizsgálni.

Nem sokkal később, egy augusztusi hétfő reggelen DuBoise telefonhívást kapott, Friedman tájékoztatta, hogy

a DNS-teszt bebizonyította, hogy ártatlan. És a 37 éve várt hírt mondta neki: napokon belül kiengedik a börtönből.

Robert először nehezen tudta felfogni, hogy amire ennyi ideig várt, most valósággá válik.

Amikor kiléptem az ajtón, csak anyámat, a nővéremet és Susant kerestem. Ott voltak a parkolóban, remek érzés volt.

A JÁTÉKOSOK AKCIÓBA LÉPNEK

Marpet első reakciója az volt, hogy a történetet a csapatnál létrehozott igazságügyi játékosszervezetéhez juttassa, amelyet akkor hívtak életre, amikor az NFL nagyobb figyelmet és erőforrásokat kívánt szentelni a szociális igazságtalanságok kiküszöbölésére. Bár ennek nyilván semmi köze nem volt egy felmentett fogolyhoz, a tősgyökeres tampai DuBoise története tökéletes illeszkedett a szellemiségbe.

Nem sokkal később a játékosok megbeszélték az öltözőben a történetet, tenni szerettek volna érte valamit, pénzt dobtak össze, hogy segítsék az élete újraindítását. Ehhez persze kapcsolatba kellett lépni DuBoise-zal, akit érthetően meglepett, amikor erre sor került.

A sztori után az első gondolatom az volt, hogy hallanom kell az ő véleményét, gondolatait, nézőpontját. Ezt vártam a legjobban, hálás vagyok, hogy megkaptuk erre a lehetőséget 

– mondta Marpet.

A Zoom-hívás végén a játékosok beszéltek a pénzügyi adományról és elhívták a mérkőzésre. Ahogy nézte a hétfő esti rangadó során a stadiont, olyan volt, mint egy kisgyerek, aki először bámul körbe a vidámparkban.

A negyedik negyed kezdetén a csapat tisztviselői a stadion híres kalózhajójához vitték, ahonnan a zárást figyelhette.

Néhány nappal később, hálaadáskor 92 éves nagynénjénél volt, ahová kellően korán érkezett, hogy mindent megjavítson, amire szükség lehet a házban.

Egy helyi nonprofit vállalatnak köszönhetően a The Sunny Centerben él, ahol a szabadon engedett rabok lakhatnak – leginkább azért, mert nincs pénzük saját lakásra.

[embedded content]

NEM KAP KÁRTÉRÍTÉST EGY KORÁBBI ÜGYE MIATT

DuBoise ugyanakkor nem volt kisangyal korábban. 35 államhoz hasonlóan Floridában is létezik kompenzáció a felmentett foglyok számára, ami akár milliós tétel is lehet – persze dollárban. Ugyanakkor rendkívül szigorú feltételekhez kötik, olyan például nem kaphat, akit más bűncselekmény miatt elítéltek.

Márpedig 17 éves korában autóalkatrészek lopása miatt letartóztatták, majd később próbaidőre bocsátották – emiatt nem jogosult arra a kártérítésre, amit a téves büntetése miatt börtönben töltött idejéért kaphatna.

Rendkívül nehéz visszatérni a társadalomba, miután évtizedeket töltött a börtönben. Rengeteg támogatást kap, de sok dolog van, amit nem tehet meg. Kap segítséget, lakhatást, de nagyon nehéz munkát keresnie, hiszen évtizedek teltek el úgy, hogy nem tudott mit írni az önéletrajzába. A kompenzálás hihetetlenül hasznos lenne, hogy újjáépíthesse az életét

– mondta Friedman.

A börtönben töltött idő alatt nagyjából hasonlóak voltak a mindennapjai, dolgozott valahol a létesítményen, visszatért a cellájába, zenét hallgatott, festett, levelet írt, híreket nézett, Bibliát olvasott, próbált távol maradni a negatív dolgoktól.

Semmit nem vesz természetesnek, értékeli az élet minden apró örömét.

Lesétálok az öbölbe vagy végigmegyek a sugárúton, és csak örülök az egésznek. Mindenhol látom a gyönyörűséget Isten teremtményeiben. Az összes fában. Ahol voltam, az első 16-17 évben nem tudtam egy fát megérinteni. Nem voltak fák, virágok, az idő felében még csak fű sem. Úgyhogy nagyon értékelek mindent.

A Chiefs elleni Super Bowlt a múlt héten megnyerő Buccaneers játékosai továbbra is igyekeznek segíteni neki.

Azt hiszem, az a cél, hogy Robert olyan életet élhessen, ami teljessé teszi őt. Remélhetőleg egy kis részt tudunk játszani a kalandjában

– vélekedett Marpet.

Természetesen kapcsolatban maradunk, és megnézzük, mit tehetünk azért, hogy munkához segítsük. Remélhetőleg sikerül megfelelő emberekkel kapcsolatba lépnie, és elkezdheti újra az életét

– tette hozzá Smith.

Friedman tudja, mennyit jelent DuBoise-nak, hogy a Buccaneers-játékosok felvették vele a kapcsolatot, és hogy látja, mennyien szurkolnak neki.

Nagyon izgalmas volt számára, hogy találkozhatott ezekkel a tehetséges játékosokkal, akik nyilvánvalóan nagyon is törődnek azzal, mi történik a közösségben. Robertet a rendszer károsította, és most olyan sok ember próbálja elérni és segíteni őt, ami elképesztően szívmelengető.

DuBoise egyetértett.

Amikor először beléptem a börtönbe, a kétségbeesés miatt minden reménytelennek tűnt. Eleinte óriási volt a depresszió, és még közben is, de eljön az a pont, amikor azt kell mondanod, hogy »Tudod mit? Hinnem kell és koncentrálnom, és tudom, hogy Isten átsegít ezen.« És megtette.

Eredeti cikk

Comments are closed.